Már vagy negyed órája bámulom a billentyűzetet és várom, hogy a délelőtt folyamán olyan szépen átgondolt mondataim eszembe jussanak. Azért, hogy szépen engedjük elmenni, kellemes lezárást kapjon az oldal. Ám nem jönnek, ami azért jelent valamit, nem? Általában amikor egy ilyen szöveget írunk a sokat gondolkodtunk a mondat kezdete, viszont ez ebben a helyzetben most nem áll meg.

Nem igazán tudjuk mennyire tűnt fel nektek de január óta hullámvölgyben voltunk, Angie pedig hónapokkal ezelőtt nekiült egy záróbeszédnek, ám akkor nem publikáltuk. Több dolog miatt volt kérdéses az oldal sorsa de egy dolog volt ami miatt most már inkább a negatív dolgok jutnak először eszünkbe, ha a Danielle Dailyre gondolunk.

Arra neveltek, hogy gondoljam meg miért harcolok, megéri-e. Csak akkor menjek bele, ha biztos vagyok benne, hogy győztesként kerülök ki a legvégén. Ezért nem léptünk, tudtuk, hogy igazunk van, de nem voltunk biztosak benne kik állnának mellénk. Kettőnk közül rám jellemzőbb, hogy haragtartóbb vagyok. Tekintve, hogy már hatvanadjára fogalmazom újra a következő részt, hogy ne érződjön rajta mennyire bosszús voltam innentől Angié a szó:

A legfőbb negatívum az volt, hogy nyílt egy hasonló témájú oldal ami többek között előszeretettel használta segítségül a mi fordításainkat, vagy elkezdte kirakni a fordított előzeteseinket anélkül, hogy nekünk szólt volna, félreértés ne essék nyugodtan odaadtuk volna ha szól előtte, vagy elkéri, de nem tette.  A lopás kód feltétele után, már nem tudott egész szövegeket kimásolni, így – valószínű – csak átolvasta, majd megfogalmazta a „saját nyelvére” még odáig is eljutottunk, hogy egy cikk fordításánál egy olyan szót fordított ugyanúgy, ami eredetileg benne sem volt(!) – sokszor kellett magyarosítani, hogy számunkra is érthető legyen, így előfordult, hogy más szavakat használtunk - az angol szövegben.

A „kellemetlenségek” mellett azonban volt nagyon sok jó pillanatunk is, olyanok amikre örömmel gondolunk vissza, és ez mind nektek látogatóknak és a többi oldal szerkesztőinek köszönhető. Ha látogatóként akár csak egyszer is szavaztál, írtál – chatbe, kommentbe, vagy emailbe – tudnod kell, hogy mennyire örültünk neki és néha ez volt az a plusz amiért még tovább csináltuk. A szerkesztőtársak közül nem akartunk külön kiemelni senkit, mert biztos hogy lesz olyan akit kihagyunk – véletlenül, nem szándékosan, ez az egész bejegyzés egy kicsit össze-vissza lett. Nagyon sok hálával és köszönettel tartozunk Pipernek, katienek, Gabcsának, Mercinek, Miának, Darlának, Zaphire-nak, momonak, Viviennek és Szandinak, Klaunak, Bellának - iszonyatosan sajnáljuk, hogy nem lesz alkalmunk felrakni a designet, amit tőled kaptunk - , Fruzsinak, Nikréciának és minnie-nek,  Vikinek.

Egy évet és kilenc hónapot éltünk meg a Danielle Daily-vel és bár elég vegyes érzésekkel intünk viszlátot, egy kicsit mégis fáj. Danit továbbra is nagyon szeretjük, figyelemmel kísérjük majd, hogyan alakul a karrierje és (amennyire engedik) a magánélete. Egy csupaszív, sztárallűrök nélküli, - a média által uralt világban egy - normális lányt "ismerhettünk" meg benne.

Akármennyire közhelyes egy idézettel szeretnénk zárni, mert jobban elmondja mint mi eltudtuk ebben az egy oldalas bejegyzésben, hogy nem volt kérdés hogyan döntünk, ösztönösen éreztük, hogy el kell már engedni, nem fog már menni, de nem volt egyszerű.

„Mindig azt hittem, hogy az első napok voltak a legnehezebbek. Tévedtem. Az utolsók azok.”
Leiner Laura

U. i. : Az oldal facebookja egy ideig még valószínűleg üzemelni fog, az oldalt pár napig/hétig még elfogjátok tudni érni, utána lévőket még nem döntöttük el...

Angie és Cat

DANIELLE DAILY ZÁRVA